Ne szégyelld, hogy van lelked!
Németh "Nyiba" Sándor sportoló, költő, zeneszerző volt a vendége a Budapest, XVI.ker. Sashalmi Könyvtárban.

Az  M.Jankó János költő vezette író-olvasó versekkel, dalokkal tarkított előadáson megismerhettük a nyibaizmus alaptéziseit, s talán egy kicsit Nyiba lelkét is.

 " A lélek ereje mindenen áttörve megkövül bennünk.

Érzem erőitekben a segítséget, az őszinte elhivatottságot.

Az önzetlenség, a figyelmesség a legszebb dolog.

Kevesen tudunk magunkon kívül másokra is figyelni, áldozatokat hozni.

Fejet hajtok előttetek, mert sokkal többet kapok tőletek, mint amit érdemlek.

Az élet nem felejt! "

Nyiba

 

                                                                                                   

                                                                                                    

Irodalmi szalon a könyvtárban

Hosszú ideig tartott a Veres Péter úti Szabó Ervin Könyvtár felújítása, mely intézmény júliusban zárt be, és csak Luca napján nyitotta meg újra a kapuit. Az ősz folyamán azonban nemcsak a könyvtár belseje újult meg, hanem Goldoványi Zoltánnak köszönhetően a fióknak is új vezetője lett. A szakember korábban Rákospalotán dolgozott, és az ottani könyvtárban nagy hagyománya volt az irodalmi délutánoknak. Ebben a már 32 éve működő, és írókat, költőket, esztétákat, nyomdászokat, kiadókat, valamint színészeket tömörítő Krúdy Gyula Irodalmi Kör volt a segítségére, amely havi rendszerességgel szervezett ilyen irodalmi szalonokat az Eötvös utcai könyvtárban. Goldoványi Zoltán december 13-tól már a sashalmi könyvtárat vezeti, a Krúdy Kör pedig a Kertvárosba is követte őt. Az első irodalmi délután február 4-én volt, amikor is M. Jankó János kertvárosi költő mutatkozott be. A felújított könyvtárat zsúfolásig megtöltő közönség a szalon részeként Simon M. Veronika festőművész alkotásait is megcsodálhatta. (R.T.)

                                                                                          kepfile

 

                                                                                                                                                                                        

2014. január 06.

https://www.10kerkult.hu/muvelodes-muveszet/26-irodalom-anyanyelv/6627-tancolok-a-felhok-felett.htm

2015
JAN.
10

„Táncolok a felhők felett”

Írta: Oszvald György

 

viola 054leadFarkas Viola 80 Tavasz című verses kötetének bemutatója és Mándli Krisztina festő Csendélettől a portréig című kiállításának megnyitója volt a program a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sashalmi könyvtárában január 6-án. AZ eseménynek több kőbányai vonatkozása is volt.

 

 

 

Hadd kezdjük egy, a múltba visszanyúló információval! A sashalmi könyvtár vezetője, Goldoványi Zoltán egykoron több éven át Kőbányán dolgozott a könyvek birodalmában. A másik, ettől jóval szorosabb kapcsolat Kanizsa József író, költő személye, aki egyfelől a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének (KÍKE) alapítója, másrészt az egyesület aktív tagja is. Igaz, sashalmi jelenléte a Krúdy-körhöz köti, annak titkáraként működött közre a rendezvényen. Farkas Viola könyvbemutatóján aktív szerepet vállaltak Pintér Sándor és Berkovics Jenő. Mindketten a KÍKE aktív tagjai. Pintér verseket olvasott fel az újonnan megjelent kötetbál és a szerző életútját ismertette, Berkovics pedig szájharmonika játékával színesítette a versek folyását.

 

   viola 137Az irodalmi délután Mándli Krisztina bemutatásával kezdődött. Kanizsa József méltatta röviden a fiatal festőt. Elmondta, a Kőbányán is jól ismert, több önálló kiállítást is jegyző Simon M. Veronika festőművész tanítványa, jelen kiállításán valamivel több, mint 60 festménnyel mutatkozik be. Képein a tájak, csendéletek mellett megjelennek az emberek is, nagyszerű portrék formájában. (a képen Kanizsa József és Mándli Krisztina)

 

   viola 175A bemutatás Kanizsa kérdéseivel folytatódott, s a válaszokból megtudtuk, hogy Krisztina nagyon szereti jelenlegi foglalkozását, a festészetet egy olyan kiegészítő, rekreációs tevékenységnek tekinti, mely hatásosan tudja őt kikapcsolni a mindennapok stresszes óráiból. – A Szegedi Tudományegyetemen végeztem, s jelenleg a Semmelweis Egyetem oktatási centrumában dolgozom. Simon M. Veronika kurzusán a különféle anyagok mellett különböző technikákat is megismertem. Sokat jelentett az egyéni arculatom kialakulásában, hogy a csoportos munka során meg tudtuk beszélni egymás képeit, őszinte vélemények alakították az elképzeléseket. A festészeti ismereteimet Varsányi Edit-Zohár festőművésznél is gyarapítom. Nem tagadhatom, az indiai hatások nálam is láthatók. A családomról pedig annyit kell tudni, hogy két kiskamasz gyermekem van, akik nagyon biztatnak, sőt, a kisebbik lányom szintén Varsányi Edit tanítványa.

 

viola 264

   Pintér Sándor méltatja Farkas Violát

 

   Zene következett, Kerék Benjamin Dominik gitározott, Berkovics Jenő pedig szájharmonikázott. Majd Farkas Viola, Kanizsa József, Pintér Sándor olvastak fel az ők kötetből verseket. A szót ezután M. Jankó János, a délután házigazdája vette át. Violát a versírást kikényszerítő belső és külső motivációkról, kérdezte, arról, hogyan ír? Azonnal kész egy vers vagy javítani kell a leírtakat? Viola hol egy-egy történettel, hol egy versével válaszolt. Elmondta, ez a kötet csak a 2014-ben született verseiből lett összeállítva.

 

viola 204      Elhanyagolt virágaim

 

      Elhanyagolt virágaim

      Látványa oly szomorú,

     mindannyiuk élni akar,

     Mért van bennem mégis bú?

 

     Haldoklókat feltámasztom,

     Többeket megújítok!

     De a magam életével,

     Jobbat tenni nem tudok.

 

     Talán, ha egyszer, valaha,

     Én is újra kezdhetem,

     Szeretném, ha szebb virágot

     Hozna akkor életem.

 

   Élmény volt hallgatni a múlt év december 20-án 80. életévét betöltő örökifjú költő vidámságát, közvetlenségét. Még az a kiszólás sem voltak zavaró, amikor egy dédunokájáról írt versében a kicsi ruhájának leírásához ért, s a hallgatóságnak kikacsintva megjegyezte, én varrtam neki, tényleg nagyon aranyos!

 

viola-dediCsinibaba (Emili dédunokámnak) – részlet

 

„Fején csipeszes frizura,

 Termetén a balett-ruha,

 Sikkes, formás a kis teste,

 Ő a jövő reménysége.”

 

   Ritmustörés nélkül zökkent vissza a vershez, s természetesen, a felolvasás után bezsebelte a jogos elismerést is. (fotó: Farkas Viola archívuma; képünkön Viola az unokáival)

 

   De azt sem hagyhatjuk ki, amikor a program vége felé Tálas Ernő hangfelvételről bejátszott Traviata keringő záró ütemei alatt a közönség soraiban helyet foglaló költőtárs, Albert Ferenc felállt, s táncra kérte az egykori primadonnát. A rögtönzött produkciót értelemszerűen hangos ováció követte!

  viola 343

 

   Mindent összevetve, aki vette a fáradságot, hogy Sashalomra látogasson kedden délután, nem csalatkozott. Sokszínűséget, tehetséget tükröző képeket láthatott, s egy jó ízléssel összeválogatott, Farkas Viola életéből meglehetősen sokat megmutató irodalmi összeállításnak volt tanúja.

 

   A program végén jöhetett a dedikálás és a beírás a vendégkönyvbe. Jól jellemezte a délután hangulatát, értékét az első bejegyzés. Ám, mielőtt annak utolsó mondatát ide írnánk, elmondjuk, Viola több alkalommal is kifejezte, elfáradt, abbahagyja az írást. De csak jött egy újabb, majd egy még újabb kötet, most a kilencediknél tart. A bejegyzés így szólt: „Ne hagyd abba Viola!”

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT 

 

 

 


Farkas Viola önéletrajza (részletek)

 

 

    Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. A szegénység elől Pestre költöztünk, amely itt folytatódott. Vilma húgom megszületése után nem sokkal apánk meghalt 1945-ben. 15 évesen segédmunkás lettem a Ruggyantaáru-gyárban, ezzel együtt az Állami Balett Intézet esti tagozatos növendéke is voltam. 19 évesen felvettek a BM Művészegyüttes Tánckarába, majd hamarosan Miskolcra kerültem az akkor még Állami Déryné Színházhoz, amelynek neve Miskolci Nemzeti Színház lett.

   Miskolcon kötöttem házasságot 1956-ban Deák Lajossal, és 1958-ban megszületett Dénes nevű fiunk. Férjem 1965-ben, 31 évesen balesetben meghalt.

   A színházban kar- és szólótáncokban vettem részt, kiemelkedő szerepem a Rózsalelke eltáncolása volt 1957-ben. 1963-ban külföldre utaztam Vilma Húgommal együtt, aki addigra artistaművészként végzett, és kb. 10 éven keresztül – kisebb megszakításokkal – Nyugat-Európa országaiban léptünk fel „Sister’s Farkas” néven. Ezután húgom állatidomárként folytatta utazásait a nagyvilágban.

   Dénes fiam itthon balettművészi diplomát szerzett, s először a Magyar Állami Operaház tagja lett, majd Svédországba szerződött. Dóri unokám is balett művész, a Svéd Királyi Balettből Budapestre szerződött, az Operaházba.

   2004-ben kezdtem írni, több irodalmi társaság tagja vagyok, ezen idő alatt rengeteg fellépésem volt tánccal és verseimmel.

 

https://www.youtube.com/watch?v=mQp08yEmmJw

 

 

 

 


Elérhetőség

M.Jankó János

1165. Budapest

407-2261
06 30.999.1090