KÖSZÖNETEK

 

Köszönetemet fejezem ki az alábbi barátaimnak, akik bemutató estjeimen

közreműködésükkel a műsor fényét emelik,

illetve bemutatóikra engem hívnak közreműködőnek.

 

REHOROVICS ANITA

festő-restaurátor művész

Hálásan köszönöm Rehorovics Anita  festő-restaurátor művésznőnek verseskötetem illusztrációit.

A verseket a honlapon is az Ő rajzai díszítik. 

Anita elérhetősége:

     https://www.facebook.com/pages/Rehorovics-Anita-fest%C5%91m%C5%B1v%C3%A9

             sz-festm%C3%A9ny-restaur%C3%A1tor/495141297212143?ref=ts&fref=ts

 

 

 

 

KANIZSA JÓZSEF

író, költő, meseíró, kritikus

 

1942. augusztus 27-én születtem.

Zala megye szép tája, Zajk szülőfalum indított el költői utamra. Gyermekkorom óta foglalkozom versírással.

Első írásaim 1958-ban a Zalai Hírlapban jelentek meg. Ez a napilap azóta is közli verseim, bemutatja megjelent könyveimet.

Legelső verseskötetem: Fény-híd alatt -címmel 1974-ben jelent meg.

Az elmúlt évek során több mint harminc kötetet adtam ki, verseket, meséket, kifestőket vegyesen.

Így : 2010-ben Cinkehívogató című gyerekversek,

2011-ben Napkerék, Tizenkét  hónap versei,

2012-ben Fénnyel jöttem válogatott írások, fotók.

Gyermek-kifestők :  Húsvéti kiscsibe,  A fenyőfacsemete álma,  Borókafenyő karácsonyfa.

2013-ban

A HIT EREJE  című verseskötetemet ajánlom  figyelmükbe.

Jelenleg több napilap, folyóirat közli verseimet, írásaimat.

A Budapest TV-ben a NAP EMBERE voltam, a TV 10 rendszeresen bemutatja munkásságomat, verseimet.

Kitüntetéseim:

Kanizsa József, költő, író
* Zajk, 1942-08-27
Tagság: Sz ; BDT ; SZSZBKIK ; Irodalmi Társaságok Szövetsége Kultúra Lovagrend ; Krúdy Gyula Irodalmi Kör
[SZ BDT SZSZBKIK]

A Szocialista Kultúráért 1986 ,

Krúdy-emlékérem 1989 ,

Művészetbarát 15 éves bronzplakett 1995 ,

A Zrínyi Diákköztársaság Érdemérme 1998 ,

A Magyar Kultúra Lovagja 2002 ,

Krúdy-ezüstemlékérem 2002 ,

Krúdy Emlékplakett 2007 ,

ZAJKÉRT  EMLÉKÉREM

KÖRMENDÉRT DÍSZOKLEVÉL

Kláris Nívódíjak

Cím: 1108 Bp., Bányató u. 12.
Tel.: 264-9793
E-mail: kanizsa@dpg.hu

1986-tól Krúdy Irodalmi Kör titkára vagyok

2007-ben megalapítottam a Kőbányai Írók, Költők Egyesületét

-  ennek örökös tiszteletbeli elnöke vagyok

2009 - ben Kőbánya Díszpolgára címet kaptam.

Szabad Sajtóért Oklevél és Aranytoll

 

 

TÁLAS ERNŐ

Jászságért Díjas operaénekes életrajza

Tálas Ernő 1926. július 23-án született Jászladányon. Tíz éves korától Jászapátin, az akkori Királyi Katolikus gróf Széchenyi István Főgimnáziumban tanult, és 1944-ben érettségizett.

Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerzett német-olasz szakos gimnáziumi tanári oklevelet. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1956 nyarán kapta meg énekművész-énektanári diplomáját. A forradalom és szabadságharc Svédországba sodorta, ahol a Királyi Operánál sikeres próbaéneklést követően ösztöndíjas szerződést kapott.

Lírai tenorként évtizedeken keresztül fellépett több német és svájci operaházban, elsősorban Mozart operákban. Koncertműsoraival beutazta Európát, több ízben járt Amerikában is, a tengerentúli magyarság körében. Munkásságát számos hanglemezfelvétel örökítette meg.

Amikor ezt a körülmények lehetővé tették, Magyarországra is hazalátogatott. Rendszeresen közreműködött jászsági rendezvényeken, így a Jász Világtalálkozókon is. Állandó partnereivel számos templomi és hangversenytermi fellépése volt Magyarországon. Művészetét ma is élvezhetjük a pódiumon mind választott-, mind szülőhazájában.

Egykori iskolájában, a mai Jászapáti Gimnáziumban ösztöndíjat alapított a legtehetségesebb diák elismerésére.

Tálas Ernő, a Svéd Királyi Opera magánénekese, Jászladány díszpolgára 2005-ben Jánoshidán, a jászok XI. Világtalálkozóján vehette át a munkásságát elismerő Jászságért Díjat.

Koncertfellépéseivel mindig a magyar zene nemzetközi jó hírnevét öregbítette, s mindenhol büszkén hirdette jász származását.

        

 Tökéletes a hangja 87 évesen is

TÁLAS ERNŐ

operaénekes, a stokholmi Svéd Királyi Opera tenorja

 

Az európai koncerttermek, operaszínpadok is-mert személyisége volt évtizedeken keresztül Tálas Ernô. A Svéd Királyi Operaház egykori tenorja hazatérése után tizenhat évig Zuglóban lakott. A 87 éves mûvész manapság is rendszeresen fellép.

A jászladányi születésû fiatal-ember Jászapátiba járt gim-náziumba, és 1944 tavaszán érettségizett. Noha elmondása szerint már a bölcsôben is énekesnek készült, 18 évesen mérnök akart lenni, és be-

iratkozott a mûszaki egyetemre. Ám közeledett a front, és októberben hazament a falujába – ahová november közepén bevonult a szovjet hadsereg. Az énekléssel már az általános iskolában megpróbálkozott. A mutálás után kellemes tenorrá nemesült a korábbi szopránja, és az iskolai ének-

kar mellett az ön képzô körben is sokat gyakorolt. Arra néhány egyetemi hét is elégnek bizonyult, hogy kiderüljön:nem neki való a mérnöki pálya.

A Zeneakadémia egyik tanárától, Walter Margittól vett órákat, aki a mûvész világ bizonytalanságára hivatkozva arra ösztökélte, hogy legyen „tisztességes” végzettsége is.

Így aztán a Pázmány Péter egyetem német–olasz szakán folytatta tanulmányait, és 1950-ben gimnáziumi tanári diplomát szerzett.

Ezt követôen felvették a Zeneakadémiára, és Luigi Renzi tanítványa lett. Egy évet dolgozott a Gömb utcai fiúiskolában, majd olasz mestere tanácsára ezt abbahagyta, és csak az énekléssel, valamint

Magán tanítással foglalkozott; még Németh Marikának is adott olaszórákat.

Más lehetôség nem lévén a budapesti cirkusz Csepi zenekarával járta a vidéket, és Giovanni Tallini néven itáliai dalokat énekelt.

Az 1956-os események ôt is megérintették, és november 20-án Bécsbe ment. Az ottani svéd vöröskeresztesek hívószavára választotta a semleges Svédországot.

No, meg az értis, mert tudta, hogy a stockholmi operaház igazgatója a nagy magyarbarátként ismert Wagner tenor, Svet Svanholm.

A svéd fôvárosba érve elküldte neki az otthonról hozott magnószalagot, amelyen néhány ária volt. Svanholm hamarosan hívatta, és 1957 januárjában ösztöndíjas szerzôdést ajánlott neki.

Az elsô nagyobb feladato tegy itthon alig ismert magyar szerzô, az Amerikába távozott Romberg Zsigmond A sivatagdala címû operettjében kapta a Svéd Királyi Operaházban.

Egy németországi szerzôdés miatt fizetés nélküli szabadságot kért, és a münsteri színház énekese lett. Késôbb a svájci St. Gallenben játszott fôszerepeket, majd Ausztriában és Olaszországban koncertezett. Mindvégig megmaradt a stockholmi operaház tagjának, ahol a hetvenes évek közepén lépett fel újra. Az ottani szokásoknak megfelelôen viszonylag fiatalon nyugdíjazták a nyolcvanas évek elején, s ettôl kezdve járta a világ koncerttermeit.

Az Egyesült Államokban élô magyarok meghívására többször énekelt Torontóban, Clevelandben és LosAngelesben is.

Az 1990-ben hazatért TálasErnô büszkén mesélte, hogy minden országban ezen a néven lépett fel, soha sem Ernestként. A sok évtizednyi távollét ellenére egyetlen apró akcentus sem érzôdik a beszé-

dén. A magyarság kulturális nagyköveteként sokat tett azért, hogy Stockholmban legyen magyar ház, ahová rendszeresen meghívják a hazai mûvészeket. Szûkebb hazája, a Jászság is fontos helyet foglal el az életében. Jászladány díszpolgára megkapta a Jászságért díjat is,

ô pedig ösztöndíjat alapított a jászapáti gimnázium legtehetségesebb diákjainak jutalmazására.

Manapság is gyakran fellép itthon és külföldön, mindent eredeti nyelven ad elô, még nápolyi tájszólásban is énekel.– Engem ma is az éneklésöröme motivál, meg az, hogy ezt át tudjam adni a közönségnek – mondta Tálas Ernô. – A világos, tiszta artikuláció a legfontosabb. A bell canto, a szép ének iskolája az alapja a klasszikus zenei éneklésnek.

                                                                                                                                                                                           Margay Sándor

OSSIK JÁNOS MŰFORDÍTÓ