AZ EMME FOLYÓNÁL

Svájc 2009

Égbe nyúló szirtek alatt

csordogál a hegyi patak,

farönkök tartják kordában,

szivárvány ring a sodrában.

Átellenben muskátlis ház,

előtte egy farönk tanyáz,

vágott fák nyugszanak rendben,

méregzöld fű tengerében.

Csend, nyugalom kél a szélben,

bögöly szálldogál  a légben,

csillogón ezüst a folyó,

lágyan csurog a csobogó.

Halkan zúg a fenyves erdő,

Emme folyó meséket sző,

Emmentál vén dombja alatt,

tehéncsorda lassan haladt.

Vízcsepp-béka sereg ugrál,

az égen tarka lepke száll,

kavicstornyot épít egy lány,..

ám a hódvár már készen áll.

Kristályhegyből friss víz fakad,

folyó árjába ág szakad,

fák gyökere életet szív,

fölvidul az emberi szív.

Nagy vihar olykor rommá tesz,

patakból mérges folyó lesz,

erdőket csavar zord orkán,

elcsitul a hegyek ormán.

Nagy tervező a természet,

néha gondol egy merészet,

letarol fát és virágot,

átformálja a világot.