KÉRÉSZ ÉLET

Kavicsbölcső volt tanyája,

Tiszavirág bábnak,

kikelvén a mély mederből,

rá a csodák vártak.

Kósza szelek perlekedtek,

törékeny kis testén,

madarakkal, pillangókkal

kéklő eget szelték.

Levetett hártyaruhája,

visszahullt a vízre,

milliónyi fehér pelle,

víztükrét belepte.

Némán szállt le a sötét éj,

Hold sarlója ékes,

hullámokon ringatózva,

ezüstösen fénylett.

Folyó csábos csobogása,

himnuszt írt a párhoz.

Első nászuk utolsó volt,

hajnal pirkadáskor.

Örök körforgás életük,

percekig szeretnek,

szerelmükből új élet kél,

nyaranta, - Születnek.