KÉSŐ ŐSZI ÉG ALATT

(Kertünkben)

Éjsötét felhő falta fel

a rózsaszín napszigetet,

foszlányos fehérben hagyva

tenger –palástján az eget.

Fiastyúk csibéje csipog

vízzel telt felhőt szemelget,

Göncöl szekér csillag rúdja

Vénuszt dicsérve integet.

Holdhajó vidáman szeli

kékfolyamnak égi vizét,

Nagymedve a mackójának

Télapóról regél mesét.

Árván maradt kék ibolya

nyílt ki a kert  rejtekében,

harmat öntözte virágát

éj rokkája álmát szőtte.

Rekedt levél jaj szakadt fel

kérges fának magányában,

fonnyadt kaccsal csüngve rajta

vigasztalan elmúlásban.

Kicsit várj még ősz apóka

ne kergesd e késő nyarat !

Pitypang ernyőt szellő ráz egy

szőlőtőke árnya alatt.

Ködfény rózsa bolyongott lent

alkonyatnak lángkertjében,

Pampafű barka nyújtózott

fel a magas mindenségbe.

Bokor alján fűszál kiált:

Várj még zord tél, éltet a vágy!....

Rőt levelek elringatják-

Vár reá a télvetett ágy.