KIFLI HOLD

Az éj-kék ég, oly tisztán

ül e gyermek szemén,

holdsarló – szívéből

ezüstöt csorgat szét.

Napesti Glóriát

kortyol az ősz határ,

Tejúton halad a

csillag göncöl-batár.

Picurka fiúcska

Édese ölén ül,

kicsike kezével

int rendületlenül.

Frissen fejt tej íze,

zsuppos eresz alatt,

száll a Hold felé sok

Mézédes gondolat.  

Hold - apó kedvesen

küld hozzá fény utat,

tapsikolva kiált

majd a Holdra mutat.

Újjong a kislegény

az anyai karon:

„Édesanyám, én azt

a kiflit akarom”!