BÚCSÚ ANYÁMTÓL

Életem lanthúrján,

megpendült egy jajszó,

szunnyadó vulkánként,

egekig morajló.

Anyám, édesanyám,

űr támadt szívemben,

szó nélkül itt hagytál,

könnypatak lelkemmel.

Fakultak a képek,

boldog napok, percek,

az idő guzsalyán,

szaladtak az évek.

Te voltál az égen,

milliónyi csillag,

támasz a létemnek,

Tavaszi virradat.

Bánatom könnyeit,

csókokkal törölted,

ölelő két karod,

nyitva állt előttem.

Ha fáradt voltál is,

utam egyengetted,

minden napjaimból,

gondomat elűzted.

Hozzám mindenkor volt,

meghitt, intő szavad,

köszönöm jó anyám:

Ember lett a fiad!

Templom harangjai,

míg élek dicsérnek,

holtam után mennyben,

mindig veled leszek.